MPTT XXVI Vándorgyűlés

Felhívás

A 2020. év kétségkívül a COVID-19 járványról szólt. A pandémia érintette a társdalom minden rétegét, alapvetően változtatta meg nem csak a mindennapokat, hanem a politika, az intézmények, a kormányzás és a kommunikáció működését is. A világjárvány kihívásai és a nyomában megszülető politikai döntések azt az érzést keltik, hogy visszavonhatatlanul valamilyen választóvonalhoz érkeztünk, és valami radikálisan újnak kell következnie. A mai kor jellemző értelmezése ennek megfelelően a válság, amely eredeti görög értelmében is azt a helyzetet jelölte, amikor az alternatívák kiéleződnek, a korábbi állapot már nem fenntartható, így vagy úgy el kell dőlnie a kérdéseknek. A mai válság sajátossága, hogy az élet minden területén érezteti hatását, ezért következményeit általános összefüggéseiben kell újragondolni. 

Egyrészt az egészségügyi veszélyhelyzet és a nyomában kihirdetett kivételes állapot, a rendőrség és a katonaság különleges hatáskörökkel való felruházása, a döntéshozást lassító és az ellenőrzést gyakorló folyamatok, illetve intézmények kiiktatása, másrészt az alapvető emberi jogok és polgárjogok korlátozása, a szakértelemre való hivatkozás politikai viták helyére lépése, a szabad véleménynyilvánítás és tiltakozás lehetetlensége eminens politikai kérdésekként jelennek meg. A válság ezen kívül olyan egzisztenciális tehertételekkel és bizonytalanságokkal jár együtt, mint a munkahelyek és bevételek elvesztése, amelyek szinte mindenütt felerősítették a politika és a nemzetállamok szerepét, miközben globális gazdasági és társadalmi válság fenyeget. Az államok a „Health and Order” programjával léptek fel, miközben a lakosság körében terjednek a különböző apokaliptikus látomások. 

A tömeges félelmek és a „pániknyelv” ellensúlyozására a politikai kommunikációt szinte mindenütt kiegészítették fegyveres erőkkel és a tudomány képviselőivel, akiknek elsődleges feladata, hogy a cselekvőképességet és az események feletti kontroll képességét sugallják. A jelenlegi válság az irracionális félelmek és a populista válaszok, a tudományos ismereteken alapuló válságkezelés és kompetens technokrácia sajátos elegyét mutatja, amely izgalmas politikatudományi értelmezések és elemzések alapját adja. A válságok paradox sajátossága, hogy magukban hordozzák az újragondolás és újjáépítés lehetőségét, ami azonban mindig intellektuális kihívás. 

Triviálisnak hathat az a kijelentés, hogy a válság stimulálja, vagy egyenesen kikényszeríti a társadalomtudományi reflexiót. Minden válságként megélt helyzet arra indít, hogy átgondoljuk helyzetünket, visszanézzünk arra a folyamatra, amelyet a jelen időpillanatig megtettünk, és a lehetséges opciókat számba véve, minden nehézség ellenére is számot vessünk a jövővel. Nem csupán az a kérdés, hogy milyen politikai folyamatok zajlanak Magyarországon és a világban, hanem az is, hogy ezek a folyamatok – ideértve az intézményi kereteket, a közpolitikai trendeket, a politikai vezetés és kommunikáció stílusát – mennyire mutatkoznak stabilnak vagy átmenetinek. 
A Magyar Politikatudományi Társaság 26. Vándorgyűlésének témaválasztásával a mai korszak válságérzékelésére akarunk reflektálni. A mostani szemle elsődleges, sokszínű megközelítést lehetővé tevő célja, hogy a politika válságjelenségein túl feltárja a politikára közvetlenül vagy közvetetten ható válságtendenciákat, illetve azok rövid és hosszú távú következményeit.